Napraforgó u. 2.

Wälder Gyula

Szombathely, 1884 – Budapest 1944, építész, műegyetemi tanár, az MTA levelező tagja.

Egyetemi tanulmányait Budapesten, valamint Bécsben, Friedrich Ohmann-nál végezte; 1905-ben szerzett oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Műegyetem ókori építészet tanszékén 1906-tól Nagy Virgil tanársegédje, mellette pedig a Fővárosi Közmunkák Tanácsánál előadó. 1923-tól haláláig az ókori építészeti tanszék kinevezett egyetemi tanára, 1935-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Ugyanezen időben magánirodát is fenntartott, ahol számos, később neves építész dolgozott. Aktív építészeti munkásságával és tanulmányaival, értekezéseivel, bírálataival egyaránt jelentős befolyást gyakorolt a két világháború közötti magyar építészetre.

A fővárosban számos épületével találkozhatunk, amelyek kora építészeti gondolkodásmódja historizáló stílusvonulatának jellemző és jelentős alkotásai. Aktívan részt vett a városrendezési tervpályázatokon is, melyek jórészt megvalósulatlanok maradtak, egy kivétellel: a tervezett Madách Imre sugárút Károly körúti torkolata (Madách Imre tér és környéke). Épületei meghatározóan formálták Eger, Balassagyarmat és Gyöngyös belvárosának képét. Szombathely mai arculatának kialakításához is jelentősen hozzájárult.
Sajátos, rendszerint könnyen felismerhető építészeti alkotásaiban minduntalan a barokk változatos formavilágához nyúl vissza, melyet a modern építészeti vívmányok szolgálatába próbált állítani. Számos műemléki helyreállítást vezetett, melyekben szintén megnyilvánul a barokk iránti elkötelezettsége.

This is a unique website which will require a more modern browser to work!

Please upgrade today!