Építészeti megoldások – Napraforgó utcai Bauhaus Egyesület

Építészeti megoldások

A Fejér és Dános cég a lakótelep házait még terv állapotban kezdte el értékesíteni. Ez lehetőséget adott arra, hogy a tulajdonosok bizonyos módosításokat kérjenek a tervezőktől. Így például Napraforgó u 17. (eredetileg 19.) számú ház esetében az utca felé eső oldalra tervezett terasz helyett az Ördögárok felőli hátsó fronton kérték a földszinti terasz kialakítását.

A Napraforgó utca 17. módosított alaprajza (eredeti házszám 19.)

Hasonló módosítások több ház esetében is történtek, ezért a szükségessé váló újratervezés és újbóli engedélyeztetés késleltette az építkezés megkezdését.

Az utca házai rekordidő, 6-8 hónap alatt készültek el (1931 februárja és októbere között). A tervezők és a kivitelezők együttes szándéka szerint az építkezéshez az adott időszaknak megfelelő legkorszerűbb anyagokat és tartozékokat használták fel. Csaknem minden ház vasbeton födémmel készült. Az új anyagok sorába tartozott a 28 cm vastag üreges kovaföld falazóelem, mely kis súlyú és kiváló hőszigetelő képességgel rendelkezik. Ezen anyagot elsősorban válaszfalak építésére és a lapos tetők hőszigetelésére használták.

Az utca házai különböző színűek voltak. Egyes tervezők szívesen alkalmaztak élénk színeket mind a házfalak festésére, mind egyes épületrészletek kiemelésére.

A külső nyílászárók jó minőségű, magas gyantatartalmú, időjárásnak ellenálló borovi fenyőből készültek. Számos ház az akkor újdonságnak számító fém vagy fa tolóablakkal épült meg, és volt példa sokszárnyú tolóablak alkalmazására is, melynek szárnyai egymásra hajtogatva széttolhatók, így az ablak teljes szélességében kinyílik. A nagy ablakok és a sarokablakok a környezeti kapcsolat megvalósítását segítették. Az ablakokat sok esetben faredőny egészítette ki. A belülről nyitható redőnydobozok a nyílászárók tokjával szerves egységet képeztek. A redőny mozgatására szolgáló hevedert rézcímer takarta.

Fűtési rendszerként meleg vízzel működő központi fűtést, légfűtést vagy hagyományos cserépkályhát alkalmaztak. Légfűtés esetében a meleg levegőt légcsatornákon keresztül vezették a szobákba, illetve a kihűlt levegőt vissza a hőcserélőhöz. A kazánok a pincében kaptak elhelyezést.

A beltéri ajtók általában 4 egységes kazettás szerkezetűek voltak. Előszeretettel alkalmaztak szárnyas üvegajtókat a terek elválasztására.

Általános volt, hogy a házakat beépített szekrényekkel adták át, melyek sok esetben tolóajtóval nyíltak.

Az épületeket porcelán villanykapcsolókkal és lámpafoglalatokkal szerelték fel. A dugaszoló aljzatok tapéta alá voltak rejtve, és üveg védőburkolatot kaptak.

A házfalon lévő kültéri lámpák szintén porcelánból készültek, fehér tejüveg búrával.

A házak nagy részében a falépcsőt szőnyeg borította, melyet réz rudakkal rögzítettek.

A nyílászárók kilincsei, az ablakok távtartói és a mellékhelységek tolózárai egységesen rézből készültek.

A házakat úgy tervezték meg, hogy minden épületben a konyha mellett volt a cselédszoba és a mosókonyha. Mivel abban az időben még nem volt elterjedt a gépkocsik használata, csak 2 ház esetében terveztek garázst, mely az épület szerves részét képezte. Kiegészítő épületek (fáskamra, sufni, különálló garázs) nem kaphattak helyet a kertekben.

Az egységes utcakép kialakítását nagyban elősegítette, hogy az összes ház kerítése egységes mintát követett: 130 cm-es magasság, beton lábazat, beton elválasztó oszlopok, fa szerkezetű, 45 fokban elforgatott négyzet keresztmetszetű kerítéslécek. A kertkapuk is fából készültek, ugyanilyen mintázattal. Minden második ház kerítésének sarkán beton lámpaoszlop állt egyforma vas lámpatestekkel. A járdákat egységesen zúzott bazaltszemcséket tartalmazó járólapokkal burkolták.

Utcakép a Napraforgó utca elejéről. 1931. OMvH Fotótár, ltsz. 20.532. neg.

This is a unique website which will require a more modern browser to work!

Please upgrade today!