Napraforgó u. 1.

Vágó László

Nagyvárad, 1875 – Budapest, 1933, építész, a magyarországi szecessziós építészet kiemelkedő alakja

A Felső Építőipariskolán tanult 1893-ig, majd ezt követően Alpár Ignác irodájában munkálkodott. Rendezési tervet készített 1899-ben a Gellérthegyhez, valamint az Erzsébet híd budai hídfőjéhez, mellyel elnyerte a Magyar Mérnök- és Építész Egylet aranyérmét. Külföldi utazást tett, majd hazatérése után öccsével, Vágó Józseffel nyitotta meg közös irodáját Budapesten 1902-ben. Együtt tervezték a budapesti Nemzeti Szalont (1906), a Gutenberg-házat (1906), a Feld-féle Városligeti Színkört (1908), az Árkád-bazárt (1908), valamint a debreceni Alföldi Takarékpénztár Székházát (1911). 1911-től már külön dolgoztak. Vágó László bérházak, villák, illetőleg színházak tervezésével foglalkozott (a budapesti Attila út bérházai, 1911–14; a miskolci Nemzeti Színház, a budapesti Vígszínház és a Parisiana mulató átépítése, 1911-től). Az 1920-as évek végén Faragó Ferenccel együtt tervezte meg a budapesti Dohány utcai zsinagóga kultúrházát, a temetőudvart valamint a hősök templomát. 1928-ban belépett a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa (CIAM) magyar csoportjába.
A budapesti Farkasréti Izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírkövét a testvérével közösen tervezett legjelentősebb épületek domborművei díszítik.

Vágó László síremléke (Farkasrét)  

Fényképek forrása: Tér és Forma 1931/10, 305-326, Vékás András, Megyeri Gábor
Tervrajzok forrása: Tér és Forma 1931/10, 305-326

Bauhaus100 molino

 

This is a unique website which will require a more modern browser to work!

Please upgrade today!