Napraforgó u. 15. (eredeti házszám 17.)
Molnár Ferenc Farkas
Pécs, 1897 – Budapest, 1945, építész, festő és grafikus, az avantgárd építészet kiemelkedő alkotója
Tanulmányait 1915 és 1917 között a Képzőművészeti Főiskola festő szakán folytatta, majd 1917-től a Műegyetemen tanult. 1921-ben a weimari Bauhaus tagja lett, tanulmányait ott folytatta, és többek között Walter Gropius tanítványa is volt. Ebben az időben széles körű grafikai tevékenységet fejtett ki. 1923-ban a Bauhaus első kiállítását szervezte, és ekkor állította ki Vörös kubus néven híressé vált lakóháza tervét. 1924-től Georg Muche és Breuer Marcell mellett dolgozott. 1924-ben típus-sorházakat tervezett, amelyeknek belső berendezését is ő tervezte. Praktikus, sima felületű, csekély helyigényű, sőt változtatható nagyságú bútorait részben itthon kivitelezte.
Hazatérte után, 1925-ben a Műegyetem építész karán diplomázott. Alapító tagja volt a Magyar Könyv és Reklámművészek Szövetségének, a Magyar Műhely Szövetségnek. Részt vett a Zöld Szamár Színház szcenikai műhely – Bauhaus hagyományokat folytató – munkájában. Publikált számos művészeti folyóiratban (Tér és Forma, Magyar Iparművészet, Új Föld, 100%).
1929-ben Gropius meghívja a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszua (CIAM) frankfurti kongresszusára. Hazatérése után Breuer Marcellal és Fischer Józseffel együtt megalapította a CIAM magyar csoportját, a CIRPAC-ot.
1931-36 között a Rózsadombon több lakóháza és többlakásos társasháza épült fel. 1933-ban a Milánói Triennálén a Budapest, XII. Lejtő utca 2/a. alatt tervezett és megvalósult villája első díjat nyert. Középületeit, a Köztársaság-téri bérházcsoportot (1932-35) és az OTI pestújhelyi Munkáskórházának személyzeti épületét (1936) Fischer Józseffel tervezte. 1936-44 között főként társasház-tervezéseket vállalt. Az élete főművének tartott, hűvösvölgyi Szent Föld templom torzóban maradt, építése nem fejeződött be.
1945-ben az általa tervezett Lotz Károly u. 4. számú társasházban bombatámadás áldozata lett.
Ligeti Pál
Budapest, 1885 – Budapest, 1941, műépítész, festőművész, filozófus, művészeti író
1903-ban Nagybányán festészetet tanult, műveit a Nemzeti Szalonban is kiállították. Később az építész pályát választotta. A budapesti Műegyetemen szerzett diplomát, majd 1911-ben megnyitotta építészirodáját, ahol egy ideig Molnár Farkas és Major Máté is dolgoztak. Molnár Farkassal közös munkái villaépületek – 1929-ben a Mihály utcai Delej-villa, 1931-ben a Bimbó úti és a Napraforgó utcai kislakásos telepen épült villák.
Ligeti kitűnően beszélt németül és franciául és jártas volt a modern művészettörténetben és elméletben is – hamarosan a magyar építészeti avantgard szószólójává vált. Előadóként meghívták az új építészet számos műhelyébe, többek között a holland Opbouw kör is vendégül látta. E meghívásban nem kis szerepet játszott az, hogy munkatársa, Molnár Farkas korábban Walter Gropius weimari műtermében dolgozott, majd hazatérte után a CIAM magyar csoportját vezette. Tagja volt annak a bizottságnak, amely az 1937-es párizsi CIAM konferenciára állásfoglalást dolgozott ki az 1933-ban megfogalmazott Athéni karta új városépítészet elveivel kapcsolatban.
Fényképek forrása: Tér és Forma 1931/10, 305-326, Vékás András, Megyeri Gábor
Tervrajzok forrása: Tér és Forma 1931/10, 305-326