Napraforgó u. 9. (eredeti házszám 9. és 11.)

Kertész K. Róbert

Budapest, 1876 – Budapest, 1951, építész, államtitkár, egyetemi magántanár, művelődéspolitikus, szakíró

Oklevelét a budapesti Műegyetemen szerezte. 1900-1908 között tanársegédként dolgozott az egyetem ókori építészet tanszékén. 1904–1905-ben bejárta Európát, Amerikát és a Távol-Keletet, majd beszámolt világkörüli építőművészeti tanulmányútjáról a Magyarországban és a Vasárnapi Újságban. Építészettörténettel, elsősorban a különböző korok és népek építőművészetének vizsgálatával foglalkozott. 1908-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba került, ahol előbb az építési, majd 1922 és 1932 között a művészeti osztály vezetője volt. 1923-24-ben államtitkár-helyettesként dolgozott. Az I. világháborúban önkéntesként a szerb fronton szolgált (1914–1916), majd IV. Károly király koronázásának műszaki és művészeti előadója volt. 1918-ban a budapesti Műegyetemen magántanári képesítést kapott a kelet-ázsiai építőművészet tárgyköréből.
Sváb Gyulával együttesen tervezte a gödöllői premontrei gimnáziumot. Számos tervpályázat nyertese. Weichinger Károllyal együtt ő készítette el a budapesti Városközpont (az ún. Fórum) terveit. Az új Városháza tervpályázatán is ők ketten nyerték el az első díjat, a tervek azonban nem valósultak meg. Weichingerrel közös műveihez tartoznak a lőrinci erőmű lakótelepének rendezési terve és középületei. Számos közéleti funkciót betöltött: a Műemlékek Országos Bizottságának elnökhelyettese, az Országos Képzőművészeti Tanács ügyvezető elnöke, a Magyar Mérnök és Építész Egylete (MMÉE) alelnöke, ill. az Építészeti Szakosztály elnöke, a Nemzeti Hajós Egylet (NHE) elnöke (1927-től). A budapesti építészeti világkongresszus végrehajtó bizottságának elnöke (1930).

Fényképek forrása: Tér és Forma 1931/10, 305-326, Vékás András, Mátéffy Bendegúz
Tervrajzok forrása: Tér és Forma 1931/10, 305-326

Bauhahaus molinonapraforgo-molino-191127-napraforgo-9ab