Napraforgó u. 4.
Borbíró (Bierbauer) Virgil
Nagyenyed, 1893 – Budapest, 1956, építész, építészettörténész, építészetelméleti író.
Olaszországi tanulmányút után beiratkozott a müncheni Műegyetemre, ahol 1915-ben mérnöki oklevelet, majd 1920-ban műszaki doktori címet szerzett. 1918-tól 1922-ig az Országos Lakásépítési Miniszteri Bizottságnál dolgozott. Korai épületein – pl. a galyatetői turistaház, a tihanyi Sportszálló – a klasszicizmus építészetének hatása érződik.
1925-ben társult Reichl Kálmánnal, így került kapcsolatba a Székesfőváros Elektromos Művei Kelenföldi Erőmű Telepének kiépítésével. Megismerkedett az északi téglaépítészettel, majd a németországi és hollandiai modern építészettel, melynek lelkes propagátorává vált. A Magyar Mérnök és Építész Egylet magyar részről 1927-től őt delegálta a Comité International des Architectes-be. Ebben a minőségében hívta meg Budapestre a XII. Építész Kongresszusra a küldötteket, amelynek egyik főrendezője is volt.
1928-ban a Vállakozók Lapja mellékletéből önálló folyóirattá szervezi a nemzetközi és hazai modern építészet eredményeit ismertető, havonta megjelenő „Tér és Forma”-t, melynek egyik szerkesztője és legtöbbet publikáló szerzője volt. Lapját a magyar építészeti kritika megteremtése és a korszerű városépítés megvalósításának szolgálatába állítja. Megszervezi a Mérnök és Építész Egylet városrendezési értekezletét (1930), majd 1933-ban az egylet első városrendezési kiállítását. 1937-ben megjelenik főműve, „A magyar építészet története”, amely első összefoglalása a témának. Az 1937-ben elfogadott új építésügyi szabályzat kidolgozásában bizottsági tagként és az alapelvek kidolgozójaként is jelentős szerepe volt. Több városrendezési terv elkészítésére kapott megbízást (Tata, Komárom, Vác).
1945-48-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a Magyar Művészeti Tanács tagja. 1947–49 között építésügyi államtitkár, az újjáépítés szervezése a feladata. 1951-től a TIPUSTERV-nél moduláris tervezéssel foglalkozik, majd az Országos Építésügyi Hivatalnál közreműködik a nagy beruházások előkészítésében. Utolsó műveként készített „Javaslatok Budapest városrendezésére” c. munkájában elsőként javasolja a Belvárosban sétáló utcahálózat kialakítását. 2010-ben poszthumusz Ybl díjat kapott.
Fényképek forrása: Tér és Forma 1931/10, 305-326, Vékás András, Mátéffy Bendegúz
Tervrajzok forrása: Tér és Forma 1931/10, 305-326