Napraforgó u. 11. (eredeti házszám 13.)

Vágó László

Nagyvárad, 1875 – Budapest, 1933, magyar építész, a magyarországi szecessziós építészet kiemelkedő alakja, öccsével, Vágó Józseffel számos jelentős épület tervezője.

A Felső Építőipariskolán tanult 1893-ig, majd ezt követően Alpár Ignác irodájában munkálkodott. Rendezési tervet készített 1899-ben a Gellérthegyhez, valamint az Erzsébet híd budai hídfőjéhez, mellyel elnyerte a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet aranyérmét. Külföldi utazást, majd hazatérése után öccsével, Vágó Józseffel nyitotta meg közös irodáját Budapesten 1902-ben. Együtt tervezték a budapesti Nemzeti Szalont (1906), a Gutenberg-házat (1906), a Feld-féle Városligeti Színkört (1908), az Árkád-bazárt (1908), valamint a debreceni Alföldi Takarékpénztár Székházát (1911). 1911-től már külön dolgoztak. Vágó László bérházak, villák, illetőleg színházak tervezésével foglalkozott (a budapesti Attila út bérházai, 1911–14; a miskolci Nemzeti Színház, a budapesti Vígszínház és a Parisiana mulató átépítése, 1911-től). Az 1920-as évek végén Faragó Ferenccel együtt tervezte meg a budapesti Dohány utcai zsinagóga kultúrházát, a temetőudvart valamint a hősök templomát. 1928-ban belépett a CIAM-csoportba. A budapesti Farkasréti Izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra, sírkövét, amelyet a testvérével közösen tervezett legjelentősebb épületek domborművei díszítenek, Vidor Emil tervezte.

This is a unique website which will require a more modern browser to work!

Please upgrade today!