Napraforgó u. 18.
Weichinger Károly
Győr, 1893 – Budapest 1982, Kossuth díjas építész, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait a Budapesti Királyi József Nádor Műegyetemen végezte el 1920-ban. 1921-től 1944-ig az Országos Magyar Iparművészeti Iskola építész tanszékét vezette. Épületszerkezettant, építészeti alaktant és rajzolást, valamint egy általa bevezetett új tárgyat, építészeti akvarellfestést tanított, melyet maga is sikeresen művelt. 1945-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Városépítési Tanszékének, majd 1946-tól 1969-ig, nyugdíjazásáig, a Középülettervezési Tanszéknek a vezetője.
Tanszékvezetői egyetemi tanársága alatt a maga köré szervezett, jó képességű oktatókkal együtt számos tehetséges építészgenerációt nevelt ki. Tudományos tevékenységet is folytatott, ennek tárgya az „esztétikai kategóriák vizsgálata az építőművészeti és mérnöki alkotásban” volt.
Építészeti stílusa változatos: kezdetben barokkos, art deco, nagyrészt modern, ám annak visszafogottabb, helyhez és hagyományokhoz jobban kötődő, gyakran romantikus változatát képviselte. Tervezői munkásságából néhány példa: 1928-ban Pécs város szabályozására kiírt pályázaton – Dörre Endrével és Kőszeghy Gyulával – készített terve I. díjat nyert. 1929-ben – Dörrével – megnyerte a Győr városrendezésére kiírt tervpályázatot. Az 1930-as években családi házakat is tervezett. Jelentős a középület- és templomtervezői munkássága is. Többek között nevéhez fűződik a pécsi temetőkápolna és a Pálos templom, a budapesti Pálos kolostor a Gellérthegy lábánál, illetve a Szilágyi Erzsébet Gimnázium a Mészáros utcában.
1954-ben Kossuth díjat, 2010-ben poszthumusz Ybl díjat kapott.
Fényképek forrása: Tér és Forma 1931/10, 305-326, Megyeri Gábor
Tervrajzok forrása: Tér és Forma 1931/10, 305-326